Böbe szüléstörtnete 2021.09.23.

Sorban születnek a babák, ezen a héten három kismama jógás babócánk is világot látott. Most Böbe rövid beszámolóját szeretném – engedélyével - megosztani veletek. Böbe pedagógus, és nagyon határozott, bátor nőnek ismertem meg a kismama jóga órák előtt és után folytatott rövid beszélgetésekből. A szüléshez is félelmek nélkül és elfogadással állt hozzá, nem görcsölt rá a természetes szülésre – bár természetesen szerette volna azt megtapasztalni -, de ugyanakkor bízott az orvostudományban is. Bár voltak beavatkozások a szülése során, de ezeket úgy fogadta, ahogy előre hozzá állt: lazán, elfogadással. Így aztán pozitívan élte meg a szülését, ami szerintem nagyon fontos. Sikerült nagyon ráhangolódnia a folyamatra a szülés elején, magától megtalálta a megfelelő eszközt, pózt, mozgást, légzést – ahogy az a nagy könyvben meg van írva – háborítatlan szülés esetén. Aztán persze onnantól, hogy beavatkozásokra került sor, egyik beavatkozás hozta a másikat – már nem volt háborítatlan a folyamat, passzívabb szerepbe kényszerült, de igyekezte ebből a helyzetből is kihozni a lehető legjobbat. Gratulálok, Böbe, és sok boldogságot kívánok Nektek! :)
„Kedves Éva!
Gondolom feltűnt, hogy eltűntem :) Ennek az az oka, hogy múlt kedden megszületett a babám, Zorka.
Először is, szeretném megköszönni a munkádat, úgy érzem, a jóga rengeteget adott a terhességem alatt, és segített abban is, hogy sikerüljön természetes úton világra hozni Zorkát. Valahogy olyan a hangod, vagy nem tudom mid, hogy ahogy leültem a szőnyegre át tudtam szellemülni, ez szerintem kivételes kincs.
Sokat beszéltünk a kórházról, és arról, hogy mennyire hagyják ott az embert természetesen szülni, ezért szeretném megosztani veled az én történetem.
14-én hajnalban arra keltem, hogy ömlik a magzatvíz, mint a filmekben. Bementünk a kórházba, teljesen zárt voltam. Egy kedves szülésznő finoman felvázolta, hogy nem lesz könnyű és rövid szülés. Utólag derült ki számomra, hogy ez egy olyan helyzet, ahol nagyon sokszor császároznak végül.
Az a rész megvolt, hogy határidőket kaptam, hogy meddig kell előre mozduljon az ügy, különben jön az oxi, de nem éltem meg rosszul, mert minden szépen haladt. A labda rengeteget segített, és ott rá is találtam egy olyan légzéssel egybekötött apró mozdulatsorra, ami olyanná tette a fájást, amiről beszéltünk, hogy a fájdalomnak a segítő, jótékony arcát látod. Sajnos ezt nem tudtam sokáig élvezni, mert az egyik ctg rossz magzati szívhangot produkált. Ott már rezgett nagyon a léc, de még mindig adtak időt, hogy rendeződjünk, ami meg is történt, de onnantól oldalt fekve ctg, infúzió, ami kellett, hiszen veszélyben volt a baba, de ott mar nem tudtam használni a fájásokat, vagy bármi, az egyetlen tanács, amit még tudtam követni az volt, hogy fájások között tényleg pihentem, néha aludtam is. Végül kértem EDA-t is, ami megváltás volt minden tekintetben. Ez után viszont már bekötötték az oxit, állítólag protokoll, de vártak amúgy valamennyit, hátha nem kell. Szerintem két csepp se kellett, és éreztem, hogy eljött az idő. Megpróbálták volna a gátvédelmet, én könyörögtem a dokinak, hogy vágjon, mert nem fog kiférni. Fogalmam sincs mi lelt, egyszerűen ezt éreztem. Mint utóbb kiderült, szokatlanul feszes a gátam, jól éreztem, hogy nem engedett volna.
Összességében nagyon boldog vagyok, hogy sikerült hüvelyi úton szülni, és semmi rossz érzést nem hagyott az orvosi segítség. Minden az én érdekemben, beleegyezésemmel történt, és a lehető legjobbkor adták meg ezeket a segítségeket.
A Honvéd kórházban szültem, szuperek voltak az itt dolgozók, főleg a szülészeten!
Köszönök mindent neked is, babás jógán találkozunk.
Böbe”



Kövess minket a Facebookon